3 felismerés a saját életedben, ami segít a gyermeknevelésben! – önismeret a gyermeknevelésben

Miért kell az önismeret a gyermek neveléséhez?

Véleményem szerint, ahhoz hogy igazán jó környezetet tudjunk biztosítani gyermekünknek, nekünk is rendben kell lenni lelkileg, egyébként hogyan tudnánk a saját életünket kontroll alatt tartani? Sajnos akaratlanul is hordozzuk a hibás szokásmintákat (pl. konfliktuskezelési nehézségek, elfojtás, önfeláldozás, stb.), amiket sokszor ük-ük-ük szüleink is magukénak tudtak életükben (transzgenerációs örökség), és ritka mikor önmagunktól sikerül felismernünk ezeket önmagunkban. Minél jobban ismered magad, annál jobban tisztában vagy vele, melyek ezek a minták. És az önismeret által a gyermeknevélben már tehetsz róla, hogy ne kövesd el ezeket a hibákat Te is újra.

Most szeretnék bemutatni röviden 3 olyan felismerést, amiből ha párat is magunkévá tudunk tenni, már rugalmasabban leszünk képesek kezelni a gyermekneveléssel kapcsolatos helyzeteket is és nyugodtabb, szeretettel teljesebb odaadással tudunk gyermekünkre is figyelni. Ezeket viszont csak akkor fogjuk tudni megérteni, értékelni, ha elkezdjük az önismeret gyakorlását. Miért? Mert ezek segítségével javarészt visszanyerhetjük saját életünk felett a kontrollt, arra pedig csak úgy lehetünk képesek, ha tényleg megismerjük magunkat és elfogadjuk hibáinkat, majd tudatosan igyekszünk kijavítani azokat.

Miért fontos, hogy meg legyen a saját életed feletti kontroll a gyerek szemszögéből?

Az bizonyított tény – és ha visszaemlékezel gyerekkorodba, Te is emlékezhetsz hasonló érzésre -, hogy ha egy szülő gondterhes (legyen annak bármi is az oka és belefeledkezik bánatába, vagy sűrűn dühös miatta) és ez miatt esetleg kevesebbet tud foglalkozni gyermekével, vagy ingerültebben viselkedik vele (sokszor csípőből tüzel gondolkodás nélkül), a gyermek az ő kis éntudatával ebből annyit fog leolvasni, hogy „anya nem szeret engem, nem vagyok szerethető”. És ez az egész életén át kísérő gátlásokat építhet ki benne, ami a hibás gondolatok és viselkedésminták melegágya. Ezért tartom nagyon fontosnak az önismeretünket a gyermeknevelés útvesztőiben. Ezért koncentráljunk arra, hogy ezeket a gondokat, hibás szokásmintákat, a családi élethez nem illeszkedő értékrendeket fel tudjuk számolni az életünkben, és ezzel visszanyerjük az irányítást az életünk felett. Mi is boldogabbak leszünk és gyermekünknek is rugalmasabb, élhetőbb mintával szolgálhatunk ezáltal.

Most nézzük, hogy az „Önismeret a gyermeknevelésben” témakörünkben melyik az a 3 felismerés, ami segíthet!

1. Te választhatod meg, hogy mire hogyan reagálsz

Elsőre ez furcsán hangozhat, de igaz. Felelősséggel tartozunk az életünkért és az életünk nagyon fontos része a különböző helyzetekre adott reakcióink is. Ha tudatosan képesek vagyunk figyelni arra, hogy ne kiabáljunk egyből, mikor esetleg a gyerkőc „rossz fát tett a tűzre” vagy bármilyen általunk negatívan megélt helyzetre adott reakciónk előtt képesek vagyunk visszavenni az irányítást az érzelmeink felett, eldönthetjük, hogy hogyan reagáljunk rá. Ehhez is szükséges az önismeret, mert igenis tisztában kell lennünk azzal, hogy hajlamosak vagyunk rosszul reagálni egy-egy helyzetben.

Például:

Mire is gondolok itt? Sokszor azért reagálunk úgy, mert ez van belénk kódolva. Nézzünk egy életszerű példát. Mikor a gyerkőc megpróbálja magát kiszolgálni és tölteni akar a szörpös üvegből a poharába. Persze elsőre nem megy és mellé önti. Ilyenkor nagyon sokféleképpen reagálhatunk és sajnos legtöbbször csípőből lövünk, indulatból cselekszünk. Nincs meg a kontroll a cselekedetünk felett, az automatikus program töltődik be. Vagy rákiáltunk, vagy bosszankodunk, van olyan is sajnos, hogy gondolkodás nélkül lehülyézzük a gyereket – attól függően, hogy mi van a mi programunkba írva, ami általunk nem kontrollált viselkedés. Az önismeret és önkontroll gyakorlása segít.

De ha ilyenkor vennénk egy nagy levegőt, eszünkbe juttathatnánk, hogy lehet ezt másképp is. Szegény csak próbálkozik, és nem csak azért csinálta, hogy nekünk több takarítani valónk legyen, sőt akár a takarításba is bevonhatnánk és akkor kisebb lenne a bűntudata is. De ehhez tényleg az kell, hogy felismerjük, mikor bekapcsolna az automatikus reakciónk és máris nyugodtabban és segítőkész magatartással tudnánk hozzá fordulni.

2. A negatív gondolatok nem mindig igazak

Egy nagyon nagyon FONTOS TÉNY! A gondolataink nem mi vagyunk! Ez a pont is nagyon fontos önismereti felismerést relyt a gyermeknevelés tekintetében. A gondolataink teremtő erejűek, és nagyon fontos, hogy megválogassuk, milyen gondolatokat engedélyezünk magunknak! Ha azt plántáljuk magunkba, hogy „rossz szülő vagyok” (mert egyszer kiabáltam a gyerekkel), „én mindent elrontok” (mert egyszer miattam késte le a zongora órát), addig mondogatjuk, míg el is hisszük és ennek megfelelően fogunk cselekedni. Sajnos ez a minta ivódik be nagy valószínűséggel gyermekünkbe is, és ha ő is elront valamit, saját magát fogja deprimálni miatta. Ezt szülőként úgy gondolom mindenképpen mérlegelnünk kell. Önismeretből ismét egy feladat. Figyeljük gondolatainkat és vizsgáljuk meg, pozitív vagy negatív irányba mozdítanak-e minket. Ha negatívba, akkor mi lenne, ha arra figyelnénk inkább, ami sikerélménnyel tölt el minket és elfogadnánk, hogy Nekünk is közünk volt ahhoz, hogy ez ilyen jól alakult és magunkénak éreznénk a sikert.

Gyerekszemmel:

Ahogy korábban is említettem ezek a lekicsinylő gondolatok azért is veszélyesek, mert a gyerkőc is ezt a mintát látja és ő is elkezdheti egy idő után mindenért magát ostorozni. „Én erre nem vagyok képes, így meg sem próbálom!” Már úgy áll hozzá egy egy kihíváshoz, hogy elkönyveli neki ez nem menne, így kerülve a kudarcot. Viszont véleményem szerint ez az igazán nagy kudarc, hogy fel sem tudja fogni, mennyi mindenre képes lenne! Pedig ha mi kordában tudjuk tartani a gondolatainkat és a legtöbb esetben arra gondolnánk mi sikerült és mire lehetünk képesek, akkor a gyerkőc is nagyobb eséllyel fogja ezt a felfogást követni, mert a mi szülői mintánkkal találkozik a legtöbbet és ugye ismétlés a tudás anyja! Minél többször ezt látja, annál jobban magáénak érzi. Mert gyermekünk példaképe mi vagyunk! Ezt soha ne felejtsük el!!!

Fordítsd át! A kaktusz egy jó példa arra, hogyan!

Hogyan tudunk pozitívabban gondolkozni? Nézzük meg mi jut eszünkbe a kaktuszról. Természetesen minden embernek kicsit más gondolatok cikáznak a fejében róla. Valaki gyerekkorában beleesett, neki valószínű semmi jó gondolata nem lesz, pedig csodaszép növény, egyedi a maga nemében. Aki pedig évekig óvott egyet gyerekkorában és nevelgette, kedves emlékek, gondolatok kerítik hatalmába. Felejtsük el, hogy milyen fájdalmat okozott egy egy helyzet anno, ne az alapján ítéljük meg a mostani helyzetet. Lehet, hogy ez a kaktusz most virágozni is fog a gondozásunk alatt és az boldogsággal tölt majd el!

3. Ne harcolj – békés konfliktuskezelés

Ismered azt az érzést, mikor napokig jár az agyad azon, hogy a gyerkőc mit vágott a fejedhez, mikor csak meg akartad kérni valamire? Sokszor esünk abba a csapdába, hogy azt gondoljuk ez nekünk szól. Megint egy kis önismeretre szeretnélek invitálni a gyermeknevelés tekintetében.

Keress elő egy olyan példát, amikor te mondtál valakinek indulatból nem kívánatos dolgokat és vizsgáld meg, hogy ekkor mit éreztél és mit mondtál a másikra. Biztos neki szántad azokat a szavakat? Vagy úgy érezted, hogy másképp nem tudsz hatni rá? Esetleg azt gondoltad, hogy az ő hibája a Te kudarcod? Milyen szükségleted nem teljesült abban a helyzetben? Ha másik személy lett volna veled szemben ugyanabban a szituációban, azzal hogy  viselkedtél volna?

Sokszor kiderül, ha mélyebben megvizsgálunk a mi szemszögünkből egy ilyen helyzetet, hogy bárki is lett volna ott, valószínűleg ugyanígy viselkedtünk volna. Ebből az aspektusból nézve pedig úgy gondolom, akkor nem az illetőnek szól, amit Neki címeztünk. Így bátran beszélhetünk inkább helyzetről. Ha minket felidegesít egy helyzet, az csakis rólunk szól, mert van olyan szükségletünk amit úgy érezzük, nem elégít ki az adott szituáció. Ilyen lehet például, hogy nem figyelnek ránk, nem hallgatnak meg, nem hisznek nekünk, stb.

Megoldás mi lehet?

Legfőképpen ne emésszük magunkat napokig egy egy ilyen helyzet után, hanem tanuljuk meg felismerni magunkban azt a szükségletünket, ami ilyenkor nem teljesül. Ezután már könnyebb megfogalmazni a másiknak mindenféle ítélkezés nélkül, hogy mit érzünk és mit szeretnénk kérni.

Pl.: „El vagyok keseredve, mert szeretnék egy kicsit több figyelmet és úgy érzem, hogy amikor nem rám nézel, előfordulhat, hogy nem is figyelsz arra, amit mondok. Kérhetnélek, hogy egy kicsit több figyelemmel légy felém?”

Egyből jobban hangzik, mint „Te soha nem figyelsz rám!”. Holott valószínűleg ez nem így van, csak bennünk jobban megmaradnak azok a korábbi esetek, amiben sértettnek érezzük magunkat. Miért? Mert nagyobb érzelmi reakciót váltanak ki bennünk ezek a helyzetek.

Remélem sikerült egy kicsit rávilágítanom, hogy miért is olyan fontos az önismeret a gyermekbevelésben. Önismeret nélkül az önkontrollt sem tudjuk elsajátítani.

Ennek ellenére nehéz odafigyelned és kitapasztalnod olyan stratégiákat, amik segítségével a berögzült szokásmintáidat kicserélhetnéd jobban működőkre és előremutatóbbakra? Úgy gondolod, hogy egyedül nem fog menni? Segítségre lenne szükséged, hogy hogyan is kezdj neki? És hogyan kezeld az esetleges kudarcélményeidet? Tanácstalan vagy, hogy hogyan építheted fel a harmónikus családi életeteket lépésről lépésre? Szívesen segítek! Egy ingyenes 15-20 perces ismerkedő videóbeszélgetést követően eldöntheted, hogy együtt dolgozzunk-e a helyzeteden és ha igen, milyen módon szeretnéd.

Ajánlatomat ITT megtalálhatod. Az általam biztosított szolgáltatásokra 100% pénzvisszafizetési garanciát vállalok.

Ha szeretnél egy aktív kis közösséghez tartozni, ahol nyitottak vagyunk minden nehézséget átbeszélni és együtt heti feladatokkal fejlesztjük készségeinket, csatlakozz a Szülő-terelgető zárt facebook csoportunkhoz.

Ha szeretnél követni, itt feliratkozhatsz hírlevelemre.

Köszönöm, hogy velem tartasz!