3 megdöbbentő tévhit a gyermeknevelésben

Van 3 tévhit a gyermeknevelésben – sőt szerintem ennél sokkal több, de ez a 3 talán a legfontosabb mindközül -, ami a mi társadalmunkban nagyon is elterjedt és úgy gondolom, hogy nem mehetünk el mellettük szó nélkül. Hogy mik ezek?

• A gyerek azért rosszalkodik, hogy minket bosszantson
• Nincs időm a gyerekre
• Megadok neki mindent, hogy érezze, mennyire szeretem

Az első tévhit a gyermeknevelésben – A gyerek azért rosszalkodik, hogy minket bosszantson

Sokat hallom egy egy beszélgetés alkalmával, hogy az anyuka teljesen tanácstalan gyermekével szemben, mert a gyerkőcnek semmi nem tetszik úgy, ahogy van. Mindig ellenkezik, tiszteletlenül beszél, kiabál és csapkolózik. Ilyenkor meg van győződve nagyon sok szülő arról, hogy azért csinálja ezeket, mert őt akarja kikészíteni idegileg mindenáron és ez nagyon nagy tévhit a gyermeknevelésben.

Rengeteg oka lehet annak, hogy a gyermek rendetlenkedik és nem azt csinálja, amit „kell”. Rondán beszél és kiabál a szüleivel, ami persze kiveri a biztosítékot és kezdődik a harc. A szülő is elkezd kiabálni, megpróbálja megmutatni, hogy ő a főnök a házban. Ilyenkor általában meg szoktam kérdezni, hogy és „kiabálással sikerült a helyes viselkedésre ösztönözni a gyereket?”. Persze az esetek többségében a „nem” erre a bevett válasz. És akkor miért próbálnak továbbra is így hatni a szülők a gyerekre?

Gyermekünk példaképei MI VAGYUNK! Ahogy mi viselkedünk velük, nagy valószínűséggel úgy fognak ők is velünk. Ha erre akkor jövünk rá, mikor már kamasz a gyerkőc, akkor sem vagyunk semmivel elkésve. De erre térjünk vissza kicsit később…

Mire van szükségük a gyerekeknek pici koruktól kezdve?

Amikor még picik, nagyon fontos számukra, hogy mindig fel tudjanak töltődni érzelmileg, érezhessék, hogy fontos tagjai a családnak és szeressük őket úgy, ahogy vannak. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindent meg kell engedni nekik és állandóan velük kell törődnünk. A gyerkőcökkel napi fél óra osztatlan figyelem mindkét szülőtől külön-külön, csodákat képes tenni. Ha minden nap megkapják a kis szeretetdózisukat és ezen kívül a szülők szeretettel vonják be a mindennapi dolgok elvégzésébe őket és már pici koruktól a hozzájuk mért felelősséggel felvértezve mutathatják meg, hogy ők fontos tagjai a családnak, sokkal rugalmasabban terelgethetők és sokkal könnyebb szót érteni velük.

Mi történik, ha nem kapnak kellő figyelmet a gyerekek?

2. tévhit a gyermeknevelésben – nincs időm a gyerekre

Ha nincs időnk a gyermekünkre, akkor a gyerkőcök különleges képességük segítségével kitanulják, hogyan lehet azt az áhított figyelmet kicsikarni a szüleiktől, amit idő hiányában nem kapnak meg. Sok esetben a negatív figyelemmel is megelégednek, csak kapjanak belőle és ha lehet, akkor sokat.

Többször hallottam már, hogy szülők azt mondják, hogy nincs annyi idejük a gyerekre, amennyi kellene, tudják, hogy ezen változtatniuk kell, de nem látják, hogy hogyan tudnának. Ha egy kicsit belegondolunk abba, hogy napi fél óra „elfoglaltságért” cserébe megszűnnek a veszekedések, az ellenkezések, és a családi élet is nyugodtabbá válhat, elgondolkodtató, hogy érdemes-e kipróbálni. A sok veszekedés és harc egyébként mennyi időt rabol el Tőlünk naponta és mennyi energiát? Úgy gondolom többet, mint fél óra.

Nagyon nagy tévedés, hogy nincs elég időnk minőségi időt tölteni a gyermekünkkel ebben a rohanó világban, mert sokkal kevesebb elfoglaltságot jelent és feltölt minket is energiával, mintha napi szinten energiánk nagy részét civakodásra pazarolnánk… tehát kijelenthető: Amellett, hogy elengedhetetlen a gyermek egészséges fejlőéséhez az, hogy minőségi időt töltsünk vele, hosszú távon időt is takarítunk meg!

Mi van akkor, ha kompenzálni szeretnénk a gyermeket azért, mert „nincs elég időnk rá”?

3. tévhit a gyermeknevelésben – Megadok neki mindent, mert abból érzi mennyire szeretem

Sajnos a fogyasztói társadalom hatása, hogy azt gondoljuk a gyermek szeretete megvásárolható. Ha megveszünk neki mindent és persze azonnal, akkor boldog lesz és érezheti, hogy mennyire szeretjük. Ennek ellenére nem úgy viselkedik velünk, mint ahogyan illene? Sok szülő értetlenül áll ez előtt a tény előtt. „Pedig mindent megadunk neki! Azért dolgozunk annyit, hogy mindene meglegyen!”

Ezzel a hozzáállással csak azt érjük el, hogy a gyerkőc egyre akaratosabb és követelőzőbb lesz, mert elhiszi, hogy ez a boldogság. Elhiszi, hogy csak úgy lehet boldog, ha anya és apa mindent megad neki, amit csak megkíván. Nem tudja, mert nem tanulta meg, hogy az igazi boldogság az, amikor együtt lehet a szeretteivel és egymásra figyelhetnek. Nem tudja, hogy annál nagyobb öröm nem létezik, mikor sok sok kitartó munkával ő egyedül elér valamit, amire nagyon végyott, mert soha nem engedték átélni Neki a szülei. Nem tanulta meg, hogyan lehet türelmes, hogyan dolgozhat keményen, hogyan vállalhat felelősséget tetteiért. Pedig higgyük el, ez ami igazán fontos!

Remélem gondolatébresztő sorok ezek az olvasóim számára, mert az a célom, hogy minél több szülőnek segítségére lehessek abban, hogy gyermekeinek megteremthessenek egy harmonikus, kiegyensúlyozott családi környezetet, amiben egészségesen és boldogan fejlődhet, nőhet fel.