Előzmények
A Szülő-terelgető csoportban és kedves levelezőimnek is elmeséltem már, hogy a november elsejei hosszú hétvégén édesapáméknál voltunk Ukrajnában látogatóban. A haza felé vezető úton a határon négy óra hosszát kellett várakoznunk, hogy átjussunk. Kreatívak voltunk, mert egy játékparkot varázsoltunk a gyerekekkel (Anna 4,5 éves, Andris 2,5) és jól szórakoztunk a kényszerhelyzetben.
De most jön a folytatás!
Mikor már azt gondoltuk, hogy sínen vagyunk, mert átjutottunk a határon, a gyerekek is elaludtak, jött az igazi családi összetartást erősítő esemény!
A nem várt esemény
Az autópályán még 350 km-re az otthonunktól a kocsink egyik hátsó kerekében a csapágy minden előjel nélkül felmondta a szolgálatot. Nagyon hálás voltam és persze még most is vagyok azért, hogy nem történt bajunk, de mielőbb le kellett menni az autópályáról és szállást találni, ahol aludni tudunk aznap, mert este negyed hét volt. A gyerekek fáradtak voltak és mi sem éreztük annyira fittnek magunkat.
Nagyon örültem neki, hogy mindketten egyből a megoldásra fókuszáltunk és arról kezdtük el beszélgetni. Igyekeztünk nem bele ragadni abban a pár percbe, amikor az futott végig az agyunkon, hogy „ilyen nincs”, „nem hiszem el”, „miért pont velünk?”, stb… Mert sajnos ilyen esetekben sokszor képesek az emberek belemélyedni a negatív gondolatokba, amitől idegesek lesznek és könnyebben alakulhatnak ki nagy érzelmi töltéssel bíró konfliktusok, egymás hibáztatása, a felelős keresése és az önsajnálat fényében. Az ilyen mentalitás viszont a gyerekeket is nagyon megviselik.
KonstruktivitásON
Egy ilyen helyzetben szerintem az a legfontosabb, hogy sikerüljön átkapcsolnunk konstruktív üzemmódba! Nekünk egyből az lett a fontos, hogy találjunk egy helyet, ahol aludhatunk, majd ha mindenki kényelemben van, akkor kereshetünk megoldást arra, hogyan jutunk haza másnap.
Nagy szerencsénk volt, mert az M3 Outlet-nél vánszorogtunk le a pályáról és az Outlet Hotel egyből a kijáró mellett van. Bementünk, megkérdeztük, hogy van-e szabad szobájuk, amiben kényelmesen elférünk négyen. Szerencsére volt, így szállás pipa.
A rossz hír tálalása
A gyerekeknek elmondtuk, hogy lerobbantunk és az autóval most egyenlőre nem tudunk hazamenni, így itt fogunk aludni, és olyan lesz ez az este, mint amikor nyaralni megyünk. Kislányom a fürdőszobában meglátta, hogy csillogós a talaj és megkérdezte, hogy miért csillog. Hirtelen eszembe jutott, hogy egy kicsit még jobban megszerettethetem vele a helyzetet, így mondtam Neki, hogy „azért drágám, mert tudták, hogy a kislányok imádják a csillogó villogó dolgokat és direkt olyan szobát adtak nekünk”. Így adtunk egy pozitív keretet a gyerekeknek is a helyzet átvészeléséhez és persze mi is így igyekeztünk megélni a szükségállapotot.
Szerelő keresése
Vacsora után elkezdtünk keresni autószerelőt a neten. Szerencsére Polgáron találtunk is egyet, akit a google-ben hárman is 5 csillagra értékeltek. Az autószerelő a hoteltől 8 km-re volt. Reggel összepakoltunk, kijelentkeztünk és nyitásra odamentünk a szerelőhöz. Szerencsénkre elvállalta az autót. Megnézte, megrendelte az alkatrészeket és mondta, hogy az alkatrészek 11-re érkeznek meg, utána tud nekiállni. Addig elmentünk felderíteni a várost. Közel volt a központ és gyönyörű idő ígérkezett.
A délelőttünk
Találtunk egy pékséget, ahol kényelmesen megreggeliztünk és megkávéztunk, majd a pékség mögötti téren volt egy nagyon szuper játszótér, ahol elütöttük az időt.
A gyerekek el voltak, mint a befőtt. Nekünk is volt dolgunk azért, mert a reggeli harmat még nem száradt fel a játékokról. Így mentünk és törölgettük azokról a játékokról a harmatot, amit éppen használni szerettek volna. Közben beszélgettünk és igyekeztük a jó dolgokat észrevenni a történtekben.
A megbeszélt időre visszamentünk a szerelőhöz, aki nem a várt hírekkel szolgált. Mikor leszedte az autó kerekét, kiderült, hogy nagyobb a baj, mint gondolta és még kellenek alkatrészek, amiből volt olyan, ami csak Budapesten volt. Elmondta, hogy délután négyre érkezik meg az összes alkatrész és utána gyorsan összerakja és már mehetünk is. De szuper, mondtam a gyerekeknek, egész délután játszhattok a játszótéren, amit találtunk. És van még egy jó hírem, nem kell aludnotok délután. Persze nagy volt az öröm gyermek részen, mi annyira már nem voltunk boldogok 🙂
A délutánunk
A szerelő elvitt minket egy kis csárdába, ahol menüztetés volt és így ebédelni is tudtunk. Ezután rájöttünk, hogy onnan sincs messze az a bizonyos játszótér, így ebéd után elsétáltunk oda. Útközben bementünk egy boltba, vettünk innivalót és egy kis rágcsálnivalót is. Majd sötétedésig játszótereztünk. A gyerekek annyira élvezték, hogy öröm volt nézni Őket. Minket is feltöltöttek energiával. Volt, hogy kergetőztünk egy kicsit és volt, hogy bújócskáztunk is.
Mikor már kezdett hűlni az idő, visszasétáltunk a szerelőműhelyhez, ahol még jó két órát kellett várnunk a kocsinkra. Ezt az időt nehezebben viselték a gyerekek és már mi is, mint az egész napot. Kérdéses volt ugyanis, hogy egyáltalán kész lesz-e aznap az autó vagy sem.
De itt is próbáltuk pozitívan látni a dolgokat, igyekeztünk játékokat kitalálni, amivel leköthetjük a gyerekeket, sőt még olyan játékot is játszottunk, aminek a neve, hogy „tanuljunk türelmet”. Megvallom őszintén, hogy így estefelé többször végigfutott az agyamon, hogy „ez hihetetlen, hogy ennyi minden összejön, mi jöhet még?” és a férjemen is láttam már néha néha, hogy kezdi elveszteni a türelmét. Ilyenkor diszkréten visszavonult, hogy a gyerekek ne lássák és igyekezett gyorsan lenyugodni. Végük este negyed hétkor végre el tudtunk indulni haza, viszont nagy köd szállt le Polgárra. Tartottunk tőle, hogy egész úton elkísér minket. Fáradtak is voltunk és nem igazán örültünk volna, ha végig ködben kell vezetnünk. Tisztáztuk magunkban, maximum lassabban érünk haza és el is indultunk!
A hazaút
Hazafelé a kalandos nap után természetesen a gyerekek végig aludtak, még akkor sem keltek fel, mikor kivettük őket a kocsiból otthon, kicsit levetkőztettük és úgy tettük be őket az ágyukba. Reggelig aludtak, mint a bunda. Kalandos napjaink után, mikor este 11-kor átgurultunk kis falunk határán, hatalmas boldogságot éreztem. Régen éreztem ilyen mértékű örömöt, hálát mindenért, ami velünk történt, együtt nevettünk férjemmel a kocsiban, és büszkék voltunk magunkra: „Igen, megcsináltuk! És testi, lelki épségben itthon vagyunk mindannyian!”
Hogyan lehetne ennek a történetnek a tanulságait a mindennapokra lefordítani? Hogyan lehet úgy megélni minden napot úgy, hogy elkerüljük azokat a konfliktusokat a gyermekeinkkel, amik elrontanák a hangulatunkat? Mi kell ahhoz, hogy legtöbbször konstruktívan tudjunk hozzá állni a gyermekünk által előidézett, nem várt helyzetekhez? Miként tudjuk más szempontok szerint is megvizsgálni a helyzetünket és átfordítani valami jobbra? Vagy olyan keretet adni neki, amiben már nem is olyan nehéz, mint gondoltuk? Szeretnéd megtanulni?
Akkor szeretettel ajánlom Neked a Pozitív szemlélet alappillérei a gyermeknevelésben 10 részes e-mail tanfolyamom. Szeretnél róla többet megtudni? Ha igen, itt elolvashatod a részleteket.
Nektek volt már kalandos utatok? Ti hogy éltétek meg? Ha van kedved elmesélni nekünk, gyere a Szülő-terelgetőbe és meséld el 🙂
Ha úgy érzed, van benne tanulság és szívesen megosztanád a blog olvasóival, írd meg nekem (gyalog.hortenzia@gmail.com e-mail címre) az élménybeszámolódat és megbeszéljük a publikálás részleteit.
Cikk ajánló
Szeretnéd megtudni, hogy mivel ronthatjuk el a kiegyensúlyozott, meghitt, harmonikus karácsonyi hangulatot? És mi kell ahhoz, hogy biztos legyen a meghittség és harmónia az ünnepek alatt? Olvasd el a Miért ne lehetne minden nap karácsony? című cikkemet, amiből megtudhatod 🙂