A kis tudósok… gyermek-szülő viszony…
Minden gyermek más és más… szülőként hagyjuk őket kibontakozni miközben terelgetjük a helyes úton. Adunk nekik teret, amin belül kibonthatják szárnyaikat. Alison Gopnik kísérletei is bebizonyították, hogy kis tudósokként fedezik fel a világot, ami körülveszi őket és minden percben tanulmányoznak minket is, mire hogyan reagálunk, mikor mit csinálunk és kialakul bennük egy kép, hogyan működik a világ.
Nekik ez lesz az alap és ezt fejlesztik tovább, ahogy nőnek. Személy szerint igyekszem úgy viszonyulni gyermekeimhez, mintha tényleg tudósok lennének és mindenben igyekszem a segítségükre lenni, hogy minél könnyebben megismerjék a világunkat. És ez nem csak a tárgyi világra értendő… a mentális világot is rajtunk keresztül térképezik fel… a tanult ok – okozati összefüggésekből építik fel saját kauzális világukat… többet tudnak és gyorsabban tanulnak, mint azt mi valaha is el tudnánk képzelni. És ehhez bizony nekünk is alkalmazkodnunk kell, nem elég elvárni a csöppségektől, hogy mindent úgy tegyen, ahogy mi szeretnénk. Főleg, ha mi sem tudjuk pontosan, mit is szeretnénk – azért valljuk be sokszor van így 🙂
Jó lenne, ha nem lenne mindig láb alatt, de azért tedd ide tedd oda se legyen… Szeretnénk, ha mindig szót fogadna, de olyan jó lenne, ha magától is lennének ötletei. Szeretnénk, ha többet érne el, mint mi valaha, de csinálja úgy a dolgait, ahogy nekünk tetszik… stb… Ismerős? Sokszor előfordulnak ilyen kettős érzések bennünk. Ez természetes… ha sikerül elsajátítanunk azt a szemléletmódot, amiben ezeket a kettős érzéseket egyensúlyban tudjuk tartani, nagy valószínűséggel minőségi változás következhet be az életünkbe és a család életében is. Ha szeretnéd elsajátítani azt a látásmódot, amivel még jobbá teheted családod életét, szívesen segítek. Együtt gondolkozva elbarangolunk egy olyan világba, amit magadénak érzel és a problémáid is feloldásra kerülnek, de ehhez Te is kellesz! Akarnod kell a változást és nyitottnak kell lenned az új megismeréséhez… ha készen állsz, vágjunk bele!